VitalTippek

Hogyan váljunk szülővé?

A mai nő, attól a perctől fogva, hogy megtudja, gyermeket vár, hatalmas információáradat közepében találja magát orvosokról, vizsgálatokról, rendellenességekről, hagyományos és alternatív szülési formákról. Elvárások ébrednek benne a gyerek körüli fizikai környezet megteremtésére, a lakásfestésre, bútorvásárlásra. Mindezen teendők mellett dolgozik tovább, akár egészen a 9. hónapig, így sokszor nagyon csekély esélye van átélni azt a lelki elmélyülést, érést és felkészülést, amit az anyává válás kell(ene), hogy jelentsen.

A terhesség ideális esetben már a fogamzás előtt megkezdődik a leendő szülőkben, készülnek a családdá válásra, akár tudatosan, akár ösztönösen. Ha ez így van, akkor egészen biztos nagy örömmel veszik tudomásul a hírt, hogy a gyermek megfogant. Persze vannak eltérő esetek is, amik még egyáltalán nem biztos, hogy bajt jelentenek, egy nem tervezett baba esetében is alakulhat úgy, hogy a szülők szeretettel fogadják őt és megbékélnek az „élet diktálta” szituációval. Ebben az időszakban nagyon fontos, hogy ne próbáljuk becsapni magunkat, figyeljük saját és párunk érzéseit az új helyzettel kapcsolatban, fogadjuk el félelmeinket és negatív érzéseinket ugyanúgy, mint a pozitívakat. Így juthatunk el odáig, hogy elfogadjuk a gyermekünket nemétől, adottságaitól függetlenül és szeressük őt olyannak, amilyen.

Akárcsak a serdülőkorban, ebben az időszakban is szembe kell néznünk azzal, hogy a hétköznapokban jelenlévő szerepeink köre bővül: ezentúl már nem csak mint házastárs és gyermek, hanem mint szülő is élni fogunk a családban. Ez a nő életében jelentős változás. Egyrészről önmagát és párját kell elfogadnia, mint felelős, érett szülőpárt, ezután pedig gondoskodnia kell arról, hogy megmaradjon kapcsolatuk eddigi romantikája is. Ez egyáltalán nem könnyű feladat, hiszen nem csak az újfajta szerepkör változásával kell megbirkózni, hanem a testi változásokkal is, ami gyakran okoz problémát egyik vagy másik fél részéről.

Sok nő várandóssága idején is meg akar felelni a divat diktálta elvárásoknak, ez pedig nem teszi lehetővé számára, hogy elfogadja a derekára rakódott zsírpárnákat, így nem érzi magát többé igazán nőnek, vonzónak és kívánatosnak. Más nők gyermekük túlzott féltése miatt szex-szünetet rendelnek el akár az egész 9 hónap idejére, ami egészen biztosan nem vezet jóra. Mindez türelmetlenné és csalódottá teheti a férfit, ettől még inkább úgy érzi, elveszítette elsőségét felesége szívében. Fordított helyzet is előfordulhat, mikor a férfi nem találja többé vonzónak párját vagy éppen nem tudja elfogadni a szexben teremtődött új helyzetet, félti a babát és ezért nem kezdeményez. Ezzel erősíti a nőben a bizonytalanságot és az elszigeteltséget, ami lelki elgyengüléshez vezethet. Mindezek mellett az is biztos, hogy a nő ebben a más állapotban több szeretetet igényel, simogatást, masszírozást, becézgetést, de hogy emellett csökken vagy éppen növekszik a szexuális vágya, az egyéntől és a terhesség előrehaladottságától is függ. Egyetemleges tanács tehát nincsen, a legfontosabb a figyelem és a kommunikáció, ezek segítségével az esetlegesen adódó problémák felszínre kerülnek és orvosolhatóak.

Férjünk mellett családunk többi tagjával is újra kell értelmezni kapcsolatunkat. Ha esetleg van már idősebb testvér, nagy figyelmet kell fordítanunk az ő felkészítésére is. Egy kisgyermek számára még nehezebb elfogadni szerepe csorbulását. Ha eddig ő volt a középpont, az egyetlen féltett gyermek, akkor könnyen előfordulhat, hogy az elejétől fogva féltékeny lesz a születendő kistesóra. Fontos tudatosítani magunkban, hogy ez teljesen természetes reakció, így ha gyermekünk negatívan nyilatkozik a magzatról, nem szabad megszidnunk, inkább kérdezzük meg, miért nem örül, miért nem szeretné, ha megszületne. Így kibeszéli belső félelmeit és meg tudjuk őt nyugtatni ezekkel kapcsolatban. Vonjuk be az elejétől a készülődésbe, vigyük el a vizsgálatokra magunkkal és a kicsi születése után adjunk neki minél több, a babával kapcsolatos feladatot, így érezni fogja fontosságát.

Nem utolsó sorban lényeges, hogy úgy vágjunk bele a gyermeknevelésbe, hogy amilyen mértékben csak lehetséges, megbékéltünk saját szüleinkkel. Különösen fontos ez a szülő nő és édesanyja kapcsolatában, hiszen a tőle kapott minta másolásárára készülünk, azt visszük tovább, amit egykor tőle kaptunk és láttunk. Kutatások igazolták, hogy akiknek megromlott kapcsolatuk a szüleikkel, azok között nagyobb arányban lesznek olyanok, akikkel majd gyermekük is megszakítja az érintkezést. Az anyáknak (leendő nagymamáknak) is szembe kell nézniük azzal, hogy nem kezelhetik többé gyermeküket csak gyermekként, egyenrangúvá érnek az újabb nemzedék születésével és eszerint is kell hozzájuk viszonyulni ezután. Talán sokrétűnek tűnik mindezen változás, nehéz feladatnak látszik mindenkinek megfelelni, mindent jól csinálni egy fáradékony, terhes nő számára. De ne felejtsük el, a lényeg nem a tettekben rejlik, hanem abban, hogy szánjunk annyi időt magunkra, hogy mindezt átgondoljuk, átéljük és ezáltal szeretetet tudjunk adni a körülöttünk lévőknek. A feladat nem a tökéletes szülővé válás, hanem az odafigyelés.

Ury Lilla