A baba fő tápláléka
Az anyatejről
Az anyatej olyan „csodaszer”, amellyel az újszülött minden szükséges tápanyagához egyszerűen és élményt kapva-adva jut hozzá. Ezt egyetlen tápszer sem képes tökéletesen pótolni. A szoptatás emellett hozzájárul mind a csecsemő, mind az édesanya egészséges lelki fejlődéséhez és harmonikus viszonyuk kialakulásához. Ez a lelki kapcsolat már a magzati életben elkezdődik és a születés utáni közvetlen bőrkontaktus – amikor az újszülöttet édesanyja hasára helyezzük – egyértelműen tapasztalható pszichés kiegyensúlyozottságot eredményez a későbbiekben. A szoptatás során – egyebek mellett – ez az intim bőrkapcsolat folytatódik és megerősödik.
A kismamának tudatosítania kell önmagában, hogy a szoptatás sokkal többet jelent kicsinye egyszerű táplálásánál. A sikeres szoptatás ugyanis mind az anyukában, mind az újszülöttben az elégedettség, a siker érzetét kelti. Tegyük hozzá, ez nem jelenti azt, hogy aki nem tud szoptatni, az nem szereti eléggé gyermekét, hiszen a kötődés mértéke, a törődés, a csecsemő számára nyújtott biztonság és az anyai szeretet ugyanolyan erős lehet. Az élet első hónapjaiban az anyatej az érett újszülöttek természetes tápláléka, amely állandóan hozzáférhető, megfelelő hőmérsékletű és „elkészítést” sem igényel. Összetétele ideális, megfelelő mértékben és minőségben biztosítja a szükséges szénhidrátot, a fehérjéket és a zsírokat. Szinte mindent tartalmaz, amire egy csecsemőnek az egészséges fejlődéshez szüksége van, kivéve a K, a D vitamint és a fluoridot. A hiányzó anyagok szükségszerű pótlását a gyermekorvos rendeli el. Az anyatejben megtalálhatók viszont olyan baktérium és vírus ellenes hatóanyagok is, amelyek például megakadályozzák a baktériumok bélfalhoz tapadását. A szopás megvédi az újszülöttet – többek között – a járványos gyermekbénulás, a mumpsz és az influenza ellen. Sőt, az anyatejben a baba immunrendszerét erősítő fehérvérsejtek vannak. Ez hozzájárul a vérszegénység megelőzéséhez, csökkenti a későbbi allergiás megbetegedések valószínűségét, a bélbetegségek kialakulását és védelmet nyújt olyan későbbi bajokkal szemben is, mint például a cukorbetegség.
A szoptató anya egészségét szolgálja, ha melle betölti élettani funkcióját és tejet választ el, hiszen kicsinye táplálása megakadályozza teje pangását és esetleges fertőződését. A szoptatásnak – hormonális összefüggései miatt – fogamzásgátló hatása is van és csökkenti a mellrák kialakulásának veszélyét. Figyelni kell arra, ha az édesanya gyógyszereket szed, e tényről a gyermekorvost feltétlenül tájékoztassa, mert a szerek némelyike átjuthat az anyatejbe és így a csecsemőre is hatással lehet.
A szoptatás alapfeltétele a kiegyensúlyozott lelkiállapot, hiszen a tej termelődését a feszültség és az aggodalom bizonyosan csökkenti! Alapigazság, hogy minden egészséges nő képes szoptatni. A védőnő és az orvos feladata, hogy az aggódó mamákat időben megnyugtassa és figyelemmel kísérje – szükség esetén megoldja – az esetleges problémákat. A szoptató édesanya kerülje a megerőltető tevékenységeket, ám fontos számára a jó közérzethez szükséges rendszeres testmozgás. Fordítson figyelmet a megfelelő higiénére, melleit naponta egyszer mossa, lehetőleg kerülve a szappan használatát, különösen, ha száraz bőrű. Ne feledje, bórsavval soha nem szabad lemosni a mellét!
A szoptatás technikáját meg kell tanulni, hiszen a sikertelenség oka gyakran a körülményekben keresendő. Először is, szoptatás idejére a csecsemő legyen éhes. A tápláláshoz mind az édesanya, mind a kicsi kényelmesen helyezkedjék el. A mama, ha már képes ülni, úgy fektesse karjára gyermekét, hogy a csecsemőnek ne kelljen külön és felesleges erőfeszítéssel fejét elfordítania a szopáshoz. A baba lehetőleg a mellbimbó minél nagyobb részét úgy vegye a szájába, hogy ez ne akadályozza légzését.
Köztudott, hogy a tej döntő többségét az első percekben kiszopja a csecsemő, 50 százalékát többnyire az első két perc, 80–90 százalékát az első négy perc alatt. Mégis sok gyerek akár húsz percig is cumizik. A hátralévő idő a nagyon fontos intim kontaktusé, ami hozzájárul mindkettőjük pszichés élményéhez. A szoptatás végén a mama a babát fektesse a vállára úgy, hogy a kicsi hasa az anya vállára kerüljön. Simogassa a hátát, hogy a felesleges levegő a „büfizéssel” távozhasson. A túlzottan mohó babáknál a büfiztetésre már szoptatás közben sort kell keríteni. A kismamák figyelmébe ajánljuk a felesleges tej lefejésének fontosságát, mert ennek elmulasztása komplikációkat okozhat.
A szoptatás a csecsemő fejlődésének egyik legfontosabb záloga, hiszen az anyatej olyan semmivel sem pótolható, ideális táplálék, amely az újszülött testi-lelki fejlődését, egészséges felnőtt korát alapozza meg.