Sport és alkohol
Szabad-e, és ha igen, mennyit?
Közhelyszámba mennek az intelmek a mértéktelen alkoholfogyasztás káros hatásairól és a körültekintő bor-, illetve sörélvezet áldásos eredményeiről, arról azonban ritkán beszélünk, hogy miként viszonyuljanak a szeszhez azok, akik aktív sportolói életmódot folytatnak. Összeállításunk erre a kérdésre keresi a választ.
Szeszes italainkat általában 3 csoportba szokás sorolni. Az első a sörök kategóriája, melyek alkoholtartalma 3 és 6 százalék közötti érték, a második a többnyire 10-12 százalékos alkoholtartalmú borok köre, és végül a tömény italok csoportja általában 30-40 százalék körüli alkoholtartalommal), melyeket alkoholtartalmuk szerint tovább szoktunk csoportosítani. Így beszélünk borpárlatokról, gyümölcspálinkákról, gabona alapú italokról (például vodka, whiskey) és likőrökről. Az egyes italok alkoholtartalmával azért is célszerű tisztában lenni, mert nem csupán az elfogyasztott alkohol mennyisége a döntő, hanem az is, hogy a kérdéses ital milyen egyéb (esetleg kedvező hatású) komponenseket tartalmaz, illetve milyen arányban hígított. Lényegesen kedvezőbb például, ha ugyanaz az alkoholmennyiség a mintegy négyszer nagyobb térfogatú borból, mintha mondjuk vodkából jut a szervezetbe.
Köztudott tény, hogy a szeszesitalok nagy mennyiségben való fogyasztása jelentős egészségkárosító hatású, és nem kell részletezni az egyéb veszélyeket is, a romló ideg- és izomkoordinációtól kezdve az önkontroll hiányáig. A mindennapos, jelentős mennyiségű alkoholfogyasztás alkoholszindrómát eredményez, azaz szomatikus és pszichés károsodást. Sportoló tehát nem csupán alkoholista nem lehet, de komoly versenyidőszakban vagy kiemelt terhelési időszakban még csak alkoholos befolyásoltság állapotába sem kerülhet, hiszen az enyhén spicces állapot is teljesítményrontó tényező, nem is beszélve az alkoholfogyasztás azon, későbbi teljesítményrontó hatásáról, ami azzal függ össze, hogy a szervezetbe került alkohol méregtelenítése terheli a szervezetet, rontja az edzés utáni regenerációt, megzavarja az optimális terhelés-pihenés arányt.
Az alkohol az ital alkoholtartalmától függő sebességgel és átalakulás nélkül szívódik fel, és hamar eléri a vérben a maximális koncentrációt. Az alkohol felszívódási sebessége függ a gyomor telítettségi állapotától is, üres gyomor esetében gyorsabb. Az alkohol egyúttal persze energiaforrás is, elfogyasztásával a szervezet üres kalóriához jut: energiatartalma mintegy 29-30 kJ/gramm, azaz 7,1 kcal/gramm. Az alkohol tehát jóval több energiát szolgáltat, mint a szénhidrátok, és mintegy háromnegyedét annak, amit a zsírok. A kiürülés azonban meglehetősen hosszú, több óráig tartó folyamat, mivel a szövetekből csak lassan távozik el: ez a kiürülés kisebb arányban (5-10 százalék) történik alkohol formában, természetes úton (vizelet, kilégzés, izzadás), nagyobb részből kémiai lebontással szabadul meg a szervezet. Az alkohol lebontásának sebessége egyénenként változó. Egészséges férfi esetében óránként mintegy 5-10 grammnyi alkohol bomlik le a májban.
Nagyon kis mennyiségben fogyasztva az alkohol hatása inkább előnyösnek tekinthető, mint hátrányosnak: segíti a nyálképződést s a gyomornedvek kiválasztását, ezért étvágygerjesztő, elősegíti az emésztést, növeli a jó koleszterinszintet a vérben, értágító hatást fejt ki, így kedvező a keringési rendszerre, és feszültségoldó, álmosító hatást fejt ki, vagyis az idegrendszernek is használ. Az aromaanyagok – például a borban a különböző cukrok és a szerves savak – kellemes ízük és illatuk miatt étvágyfokozó hatásúak lehetnek, s a sör komlóból származó keserű anyagai segítik a stresszes állapot feloldását. A sörben, borban lévő szénhidrátok gyorsan felszívódnak, könnyen emészthetők. Nem elhanyagolható a sör kálium- és foszfortartalma sem, és magas a B-vitamincsoportba sorolható egyes összetevők mennyisége is. A borok – elsősorban a vörösborok – jelentékeny mennyiségben tartalmaznak természetes antioxidánsokat. A mérsékelt fogyasztás együtt jár a koszorúér eredetű szívbetegségek kisebb kockázatával. A nagyon mérsékelt sör- és borfogyasztás és az aktív sportolói életmód tehát távolról sem egymást kizáró fogalmak, a hangsúly természetesen a mértékletességen van.
Összegezve megállapítható, hogy sportolóknál a rendszeres alkoholfogyasztás nem kívánatos. Ugyanakkor az esetenkénti és nagyon mérsékelt formában történő alkoholos italfogyasztás nem kifogásolható. Ez azonban csupán igen kis mennyiséget jelenthet, például egy pohár sör vagy egy fröccs elfogyasztását. Nagyobb mennyiségű és rendszeres alkoholfogyasztás a sporttevékenységre is negatív kihatással van. Fiatal, még nem nagykorú sportolók esetében természetesen mindenféle alkoholtartalmú ital teljes mellőzése kívánatos.