Rohamok, görcsök, beilleszkedési nehézségek: hogyan segítsünk gyermekünkön?
Ezerből hét vagy tíz olyan gyerek él hazánkban is – tehát megközelítőleg 17-20 ezer – , akinek életében már volt epilepsziás rohama. Minden epilepsziával élő gyereket másképpen kell kezelni. Legtöbbjüknek megfelelő gyógyszeres kezelés és gondozás mellett egyáltalán nincs rosszulléte, és úgy élhet, mint legtöbb társa.
Ma az epilepsziás gyerekek 80-85 százalékát az orvosok rohammentessé tudják tenni és 75 százalékuk véglegesen meggyógyul, azaz a gyógyszerek elhagyása után sem tér vissza problémája. A betegeket sújtó hátrányos megkülönböztetés kivédésére a többségben lévő jóindulatú formákat a szülők sokszor eltitkolják.
Az epilepszia társadalmi megítélése a súlyos, nehezen gyógyuló betegek észlelésén alapul, és még napjainkban is jóval borúlátóbb, mint a valóság. Pedig a gyerekek nagy részének életében az epilepszia nem befolyásolja a szellemi teljesítményt, a társadalmi beilleszkedést, hiszen Van Gogh, Julius Caesar, Nagy Sándor, és Dosztojevszkij is epilepsziás volt.
Az iskolai tevékenységekbe (testnevelési óra, kirándulás, közösségi programok) nyugodtan bekapcsolódhatnak az epilepsziával élő gyerekek is. Ez azért is kívánatos, hogy ne váljanak a betegség miatt elszigeteltté, magányossá, ne érezzék magukat kirekesztettnek. Az epilepsziaellenes gyógyszerek kissé ronthatják a mozgás összerendezettségét, ezért ne erőltessük a bonyolult gyakorlatok végzését. Ne tiltsuk el a gyereket a sportolás örömeitől! Úszni is megtanulhat, szigorú felnőtt felügyelettel, kerékpározhat bukósisakkal a fején, és korcsolyázhat is.
Otthon az éles bútorsarkokat, illetve konnektorokat lássuk el védősarokkal és védődugókkal. Az üvegajtókra tegyünk védőrácsot, vagy átlátszó öntapadós tapétát, így nagyobb eséskor sem okoznak sérülést. A mellékhelyiségek ajtaját soha ne zárjuk kulcsra. A kádban való fürdés helyett a zuhanyozás ajánlott, bár ez sem mindig veszélytelen. Használjunk csúszásmentes gumiszőnyeget.