Utálok suliba járni!
Iskolafóbia
Az iskolától való félelem az őszi iskolakezdés idején az egyik leggyakoribb és legtermészetesebb félelem, mely nem csak a gyereknek, hanem a szülőknek is komoly megpróbáltatást jelent. Az iskolába lépés a szülőtől való fokozatos leválásnak, az önállósulás és függetlenedés folyamatának jelentős állomása.
A gyereknek ismeretlen felnőtt irányításával, idegen gyerekek között, szokatlan környezetben és helyzetben kell hosszabb időt eltölteni. Már az épület is riasztó, az ovihoz képest óriási és rideg. Az iskolai élet pedig néha kegyetlen, tele feladatokkal, elvárásokkal, tilalommal. Az első hetekben tanúsított félelem teljesen érthető. A gyermekünk azonban lassan megszokja az új körülményeket és megtalálja a helyét az új szituációban. Ha a félelem hónapok alatt sem múlik, sőt pánikszerű félelemmé fokozódik, a kialakult állapotot iskolafóbiának nevezzük. A fóbia kialakulásának megelőzésért mi szülők tehetjük a legtöbbet. Hihetetlen aggodalmunkat ne gyermekünkkel osszuk meg. Ha lehet, ne legyen fültanúja hasonló mondatainknak: „El sem tudom képzelni mi lesz vele az iskolában.” „Ez a gyerek biztos nem fog kibírni egy órát nyugton ülve.” Véletlenül sem fenyegessük az iskolával, vagy a tanítónénivel őket. „Majd az iskolában rendet tanulsz.” vagy „kicsapnak az iskolából, ha így viselkedsz.” mondatokat is felejtsük el.
A legjobb eredményt úgy érhetjük el, ha sokat beszélgetünk, mesélünk az iskoláról, a saját régi élményeinkről; ha lehet, járjuk végig együtt az iskola folyosóit, nézzünk be tanterembe, tornaterembe, ebédlőbe. Együtt vásároljuk meg és készítsük elő a szükséges eszközöket. Ha már elkezdődött az iskola, igyekezzünk a reggeli indulásokat feszültségmentessé tenni. Próbáljunk alkalmazkodni gyermekünkhöz, ne várjuk el, hogy ő vegye át a mi tempónkat. Legyünk elnézőek, ha fáradt, az első időszak nagyon kimerítő lesz számára.
Azt is tudnunk kell, hogy különböző nemű gyermekeink különböző módon reagálnak az iskolakezdésre. A lányokkal általában kevesebb a gond, kicsit előbb érnek, nagyobb bennük a megfelelni vágyás. Ne essünk kétségbe, ha kisfiunkkal több probléma adódik, belőle is „ember fog kerekedni”. Legyünk tisztában gyermekeink képességeivel, ne várjunk tőlük lehetetlent. Türelemmel és szeretettel segítsük át őket a nehézségeken.
Előfordulhat, hogy gyermekünk szorosan kötődni kezd tanítójához, példaképpé választja. Egyes szülők ezt féltékenységgel élik meg. El kell fogadnunk, hogy gyermekünk életébe más meghatározó személyek is lépnek, a mi helyünket azonban senki sem veszélyezteti. Legyünk rájuk büszkék, így emelt fővel fognak járni az életben.