Ha vadulni akar a gyerek
Anyu, tetkót akarok!
Az a jobbik eset, ha a szülő nem akkor tudja meg, hogy gyereke vonzódik a testdekoráláshoz, amikor már tetoválva, talpig piercingben állít haza. Ha szerencsénk van, és megbeszéli velünk, mit tervez, akkor érdemes rávenni, hogy alaposan gondolja meg, mielőtt ilyesmiről dönt.
A kamaszkorban hirtelen felindulásból csináltatott tetoválások, és beültetett testékszerek nyomát sokan akarják később eltüntetni, és sajnos ez nem minden esetben sikerül maradéktalanul. A szülői hatalom gyakorlása, és a kategorikus tiltás nyilván nem megoldás, hisz akkor biztosak lehetünk benne, hogy dafke megcsináltatja a gyerek a tetkót.
Inkább beszélgessünk vele, kérdezzük meg, miért szeretné, milyet szeretne stb. Hívjuk fel a figyelmét, hogy valószínűleg egyszer belőle is lesz öltönyös, kiskosztümös munkavállaló, márpedig egy konszolidált irodában jobb, ha nem villog az ember ilyesmikkel. Ajánljuk fel, hogy tetkó helyett inkább a hennát fizetnénk ki, ami nem végleges megoldás. Vagy, ha nem mond le a tetoválás ötletéről, beszéljük rá, hogy egy kevésbé feltűnő helyre csináltassa.
Még, ha egészen biztosak vagyunk saját igazunkban, hogy gyermekünk „élete legrosszabb döntését” készül meghozni, akkor is inkább kísérjük el egy megbízható helyre, ahol szakemberek végzik a tetoválást, vagy a test felékszerezését. Egy higiénikusan belőtt piercing, vagy rajzolt tetkó még mindig sokkal jobb, mint egy titokban, esetleg haverok által elvégzett „műtét”, aminek bármilyen fertőzés lehet a következménye.