Európa legmérgezőbb növénye
Álomhozófű, farkasbogyó, farkascseresznye, veszettfű, ördögfű, mérgescseresznye, bolondítófű, szép asszony füve, farkasbogyó – mindegyik megnevezés Európa egyik legmérgezőbb növényére, a nadragulyára utal.
A nadragulya 1–2 méter nagyságúra is megnövő, kopasz hajtású, évelő, cserjeszerű növény; vaskos, zöld hajtásai váltakozó elágazásúak, alul átmérőjük 1–2 cm. A cseresznyenagyságú, gömbös bogyótermés fényes fekete, esetleg sárga, benne sok, vörösbarna, 1–2 mm nagyságú mag fejlődik. Júniustól szeptemberig egyszerre találjuk meg a növényen a virágokat, az éretlen és érett terméseket.
Európában mindenütt, különösen a középső és déli területeken, ezenkívül Ázsiában (a Himalájáig) gyakori. Fellelhető még Észak- és Dél-Amerikában is. Hazánkban az Északi-középhegységben (Mátra, Bükk) általános, a Dunántúlon (Pilis) szórványos, míg az Alföldön kizárólag jövevényként fordul elő. Kedveli az üde, árnyas, nyirkos erdőket; bükkösök, gyertyános tölgyesek tarvágásait és a meszes, humuszgazdag talajt. Bár rendszerint vadon terem, néhol ritka; ez esetben gyógynövényként, szántóföldön termesztik. A nadragulyát már az ókori népek is ismerték, s kis mennyiségben bódítószerként és bájitalként is fogyasztották. A 16. században az olasz nők, szépségüket hangsúlyozandó, pupillatágításra használták, innen ered a latin bella-donna név is. Pálinkás kivonatát széles körben élvezeti szerként itták hazánk területén is.
A nadragulya a mérsékelt öv legmérgezőbb növénye, így már a történelmi időkből is számtalan példa ismert a vele való visszaélésekről. A múlt századi hortobágyi betyármérgezéseket leggyakrabban vele követték el. A modern narkotikumok felhasználása előtt fontos szerepet töltött be az orvoslásban mint altató és érzéstelenítőszer. Szárított leveléből készült füstölővel asztmás betegeket kezeltek a középkorban csakúgy, mint napjainkban. Bár egyes vidékeken a 20. században is ételbe és italba teszik bódító hatás kiváltására, gyógyszerként való felhasználása került előtérbe: levélkészítményeiből nyugtató- és görcsoldószerek készülnek, atropin tartalmú szemcseppjeivel tágítják a pupillát szemvizsgálatoknál.
Bár a tropánvázas alkaloidokat legnagyobb mennyiségben a bogyó tartalmazza – amely súlyosan mérgező –, így leveleit és gyökerét használják fel drognak. A levél virágzás idején, napos, nyári időben, a gyökér 2–3 éves korában, ősszel vagy tavasszal tartalmazza a legtöbb hatóanyagot. A nagy dózis esetén kiváltott tünetek megegyeznek a csattanó maszlagénál tapasztaltakkal, ám a mérgezéskor kialakuló izgalmi állapot őrjöngési rohamokig fokozódhat. Az atropin hatására a pupillák maximálisan kitágulnak. Kis mennyiségben pszichózisra jellemző tüneteket okoz, a hallucinációs álmok azonban hamar megszűnnek, és a fogyasztó a víziókat valósnak tartja. Már két bogyó a szív- és légzőrendszer súlyos, görcsös bénulását eredményezi. A halálos adagot gyermekeknél 3–4, felnőtteknél több mint 10 termés jelenti.