Tisztítja a testet és a lelket
A gyömbér
A gyömbér gyökértörzsét régóta alkalmazzák, mint fűszert és mint gyógyszert. Az ókori indiánok az istenek gyógynövényének tartották, mert a testet és lelket egyaránt tisztítja. Ezért vallásos ünnepeik előtt gyömbéres ételeket ettek, hogy lehelletük édeses aromássá váljon, hogy kedves legyen az isteneknek.
Nung kínai császár füveskönyvében részletesen foglalkozik a gyömbérrel. Mint írja – megszünteti a testszagot, összehozza a testet a lélekkel. Konfucius Kr.e. 500 táján gyömbérrel fűszerezett. Az volt a feltételezése, hogy aki minden nap gyömbéres ételt fogyaszt, sokáig fog élni. A kínai asszonyok menstruációs görcsöknél és egyéb nőgyógyászati problémáknál alkalmazták. Az ókori görögök az emésztés elősegítésére használták. Bedolgozták kenyérbe is és belőle sokféle csemegét készítettek. A rómaiak ugyancsak kedvelt fűszerként tartották számon. Angliában és gyarmatain sört készítettek a gyömbérből, mely gyomornyugtató hatású volt. Az akkori gyömbérsör előfutára volt a mainak, melyet émelygés, hányinger esetén isznak. A kínai tengerészek régóta gyömbért rágnak tengeribetegség ellen. Hasonló céllal használták a Karib szigetek halászai is.
A kínai gyógyászat az évek során számos tapasztalati megfigyelést írt le a gyömbér gyógyhatásáról. Így a drognak antiemetikus, hurutoldó antidiarrhoes, asztma elleni hemosztatikus és kardiotonikus hatást tulajdonítottak. A friss gyökértörzs köhögéscsillapító és hányáscsillapító hatását is leírták.Közép-Afrikában a gyökértörzsből főzetet készítettek és hidegen kínzó hátfájásnál itták. A hagyományos Thai-gyógyászat különböző indiká-cióknál használtatja a gyömbér-ágakat, leveleket, virágokat és terméseket.
A gyökértörzsnek karminatív, antiemetikus, antipiretikus hatást tulajdonít. Alkalmazási módként a gyökértörzsből főzetet vagy forrázatot készíttet és a beteggel forrón vagy hidegen itatja meg. Az Ayurveda gyógyászat 3 drogot alkalmaz fontos készítményeiben, melyekkel számos betegséget gyógyít: a gyömbért, fekete borsot és az un. hosszú borsot. Legfontosabbnak tartja alkalmazásukat reumás és egyéb gyulladásoknál. Az indiai népgyógyászok alkoholos gyömbérkivonatot készítettek influenzás végtagok bedörzsölésére, hogy ezzel enyhítsék a fájdalmat. Jelentős szerepet tulajdonítottak a gyömbéres kötéseknek a sebkezelésben is.
A gyömbér a füveskönyvekben a 16. században jelent meg. 1997-ben vette fel hivatalos drogjai közé a Német Gyógyszerkönyv. Az E-Bizottság pozitív monográfiái közé tartozik. Indikációs területei: diszpepsziás panaszok mérséklése és az utazási betegségek tüneteinek megszüntetése. A gyömbér anyanövénye a Zingiber officinale Roscoe Zingiberaceae családból, Dél-Ázsiából ered, valószínűleg a Molukka szigetekről. Számos helyen termesztik, így pl. Jamaikában, USA-ban (Florida), Mexikóban, Brazíliában, Indiában, Malaiziában, Nigériában, Japánban, Kínában.
A drogot a szárított gyökértörzs adja, mely illóolajtartalmú (kb. 3%-ig) főkomponense a-zingiberen és zingiberol. Az illóolaj mellett a drog hatásában a csípős anyagok játsszák a legfontosabb szerepet, így a gingerolok, shogaolok és a dehidrogingerdionok. Ezenkívül 5% ásványi anyagot, hidrofahéjsav- és hidrobenzoesav-származékokat, lipideket, glikolipideket, antociánszármazékokat tartalmaz.
A drog gyógyászati alkalmazásai az antiematikus, gyulladáscsökkentő, ill. gasztroprotektív hatásra vezethetők vissza. Újabban felmerült annak a lehetősége, hogy a drogot a tumorterápiában is alkalmazzák. Az ezzel kapcsolatos vizsgálatok állatkísérletekben figyelemreméltónak bizonyultak, annak ellenére, hogy még kezdeti szakaszban vannak.
További írások: www.mypin.hu