VitalTippek

Mit ünneplünk húsvétkor?

A húsvéti készülődés közepette, gondolom, mindenki megvásárolta már a tojásokat, sonkákat, kalácsokat, rózsaburgonyákat, nárciszokat és csokoládéhalmokat. Remek. Akkor most vegyünk egy nagy levegőt és nézzük át, mi is az, amit most ünneplünk. Nyuszi nélkül, egyházi szemlélettel.

Nehéz dolog a vallási hagyományok gyökereiről írni, kicsit tyúk és tojás esete, mert minél mélyebbre ásunk, annál régebbi és régebbi szokásokat, vallásokat találunk. Talán bátor kijelentés, de nem hiszem, hogy létezik olyan vallás, ami kategorikusan eltörölte volna az addig létező hagyományokat és gyökeresen újakat teremtett volna. Ha a fantáziámra bízom, hogy nézhetett ki az első húsvéti ünneplés, úgy képzelem el, hogy valamikor az ősidőkben a hideg tél után az emberek kinéztek a barlangból a szabadba, ahol először sütött ki a nap, virult a hóvirág és a nárcisz őse. Sikeresen elejtettek óegy finom húsú dinoszauruszt, így vígan fogták magukat, kitelepítették a tűzhelyet a szabadra és ünnepeltek. No de ne menjünk ilyen messzire, nem is hiszem, hogy én lennék a hiteles forrás ezt a kort illetően. A mi családunk a katolikus ünnepi hagyományokat őrzi, így én inkább ezekről szólnék egy pár szót azoknak, akiknek ez nem olyan triviális, esetleg mégis érdeklődést tanúsítanak.

A húsvét a kereszténység számára Krisztus kereszthalálának és feltámadásának ünnepe. Úgy tartják, ez éppen a zsidó húsvét, azaz a kivonulás ünnepével nagyjából egy időben történt, hiszen ezt ünnepelte meg Jézus tanítványaival az utolsó vacsorán. Sokan lázasan próbálják kideríteni, hogy ez az egész pontosan melyik évben és melyik napon történt. A kutatások közben aztán végtelenül belebonyolódnak annak kiszámításába, hogy hogy jött ki az egész pont pénteki napra (azt ugyanis senki nem kérdőjelezi meg, hogy a keresztre feszítés pénteken történt), és egyesek azt is feltételezik, hogy az utolsó vacsorát előrelátóan előbb tartották meg, csütörtök helyett kedden vagy szerdán. De a mi szempontunkból ez nem bír különösebb jelentőséggel, maradjunk annyiban, hogy ez valamikor Kr. u. 26 és 36 között történt, Poncius Pilátus uralkodásának idején (mondhatjuk azt, hogy 33-ban). Hála a különböző Jézus életét, illetve halálát feldolgozó filmeknek, a legtöbben tudják, hogy a hagyomány szerint mi történt Jézus elfogatása és a feltámadása közötti időben. Mégis szeretném összefoglalni ennek a pár napnak az eseményeit, hogy hozzájuk tudjam kapcsolni a ma is érvényben lévő keresztény szertartásrend menetét.

Nagycsütörtök – Megkezdődik a szenvedés

A katolikus hagyományban csütörtök az utolsó vacsora és a Getsemáné-kerti virrasztás napja. Ekkor fogták el Krisztust és kezdődött meg szenvedése. A csütörtöki misében ezért lecsupaszítják az oltárt, kiviszik a virágokat, kinyitják a tabernákulumot, ami üres, nincs benne az oltári szentség, valamint esti virrasztást tartanak.

Nagypéntek – Kereszthalál

Pénteken halálra ítélték Krisztust, vállán felcipelte a keresztet a Golgota dombra, ahol aztán megfeszítették. Sokan foglalkoznak annak kiderítésével, mi is okozhatta a keresztrefeszített elítéltek tényleges fizikai halálát, hogy vajon kötözték vagy szögelték-e a kereszthez a végtagokat. Egy tudományos munka szerint a keresztrefeszítés fő kórélettani hatása a normális légzés zavara volt, a halál oka pedig elsődlegesen keringési sokk és fulladás. Jézus esetében azt mondhatjuk, hogy biztos halálát az oldalába döfött lándzsa okozta.

Ezen a napon (idén március 21-én) nem tartanak misét, legalábbis nem a szó hagyományos értelmében. A templomok teljesen díszítetlenek, lecsupaszítottak, az oltárszekrény üres, csengők helyett kereplőt használnak, a pap piros színű ruhát visel, ami a vértanúságot jelképezi. Ezzel a sivár hangulattal gyászolják az örök főpapot, aki áldozatot mutatott be népéért. Ostyát sem szentelnek, az áldozáshoz az előző nap megszentelt kenyeret használják. A szertartás részét képezi Krisztus szenvedéstörténetének, a passiónak a felolvasása, valamint a kereszt körmenetben való behozatala, ami előtt a hívek kifejezik hálájukat. A nagypénteki számomra mindig is különösen megható szertartás volt, még az is átérzi a gyászt, a fájdalmat és a megrendülést ebben az eseményben, aki nem mélyen vallásos.

Délután keresztutat tartanak, a gyermekek számára akár ismeretterjesztő vagy játékos formában, a felnőttek számára inkább gyászoló megemlékezés ez.

Ami az étkezést illeti, a végéhez érkeztünk a hamvazó szerdával megkezdődött 40 napos böjtnek (ez úgy jön ki, ha a vasárnapokat kivonjuk). Ezen a pénteken szigorúan veszik a húsmentes étkezést, az egyszeri jóllakást, ami bárhogy is nézzük, táplálkozási szempontból is logikus alapokon nyugszik, hiszen a gyomor egyfajta pihentetése előzi meg a nagy húsvéti evészetet. Ezt persze csak kívülállóként jegyzem meg.

Nagyszombat – Gyász

Ezen a napon Krisztus a sírjában feküdt, aminek következtében folytatódik a gyász és a böjtölés egészen estig. A templomokban ilyenkor lehetőség van meglátogatni a szent sírt, általában ennek folyamatos őrzését is biztosítják. Ez a nap az otthoni készülődés jegyében telik, a keresztény családok számára egyházilag engedélyezett, hogy a húsvéti ünneplést, vacsorát már az esti mise előtt, délután megtartsák. Természetesen ekkor hagyományosan főszerephez jut a húsvéti sonka, ami a böjt hústilalma után még különlegesebb fogásnak számít. Emellett a tojás, a friss zöldségek mind az újjászületés, a feltámadás jelképei. Azt hiszem nem is rendes keresztény gyerek, aki nem jut el valamikor arra a következtetésre, hogy itt valamit rosszul számoltak, hiszen a Bibliában az áll „harmadnapra feltámadott”. De hol telt itt el három nap? Hát elárulom: péntek az első, szombat a második, és bár még aznap este (illetve éjszaka) megtartják a feltámadási misét, ez már sötétedés után történik, tehát a harmadik napnak számít.

Húsvét vasárnap – Feltámadás

Mint ahogy írtam, a szombat esti feltámadási mise már tulajdonképpen a vasárnapi ünneplés részét képezi. Ez hagyományosan hosszú szertartás, este 8 körül kezdődik és egészen az éjszakába nyúlik (ez persze templomonként eltérő is lehet). A szertartás tűzszenteléssel kezdődik, ez a pasaréti téri ferenceseknél például úgy történik, hogy a hívek a templom előtti téren gyülekeznek egy tábortűz körül. Énekelnek, a pap megáldja a tüzet, majd gyertyákkal vonulnak be a templomba, ahol szép sorban mindenkinek a kezében meggyújtanak egy-egy kis gyertyát. Lenyűgöző látvány a sötét templomban, ahogy a fény, a feltámadás örömének jelképe terjed, és egyre inkább bevilágítja a teret. (A tűszentelés egyébként germán pogány hagyományokban gyökerezik, az ősi istenek tiszteletére gyújtottak tavaszi tüzeket. Ezt a szokást Bonifác német apostol ágyazta be az egyházi szokásrendbe.) A misén nemsokára felhangzik a halleluja, amit csütörtök óta nem énekeltek, harangoznak, visszatér a templomba minden szín és élet. A misét nagy körmenet zárja, amin végig örvendeznek és énekelnek, a Krisztust jelképező bárányos zászlókat visz a menet. Vasárnap és hétfő, a két hivatalos ünnepnap egybeesik a keresztény kétnapos vallási ünnep idejével, ekkor ünnepi miséket mutatnak be.

Nagyjából ennyi az, amit én, félig keresztényként, félig laikusként fontosnak tartok a húsvéti szertartásokról. Nem azzal a céllal írtam le, hogy bárkit rábeszéljek, kövesse ezeket a hagyományokat (elárulom, én sem teszem), érdekességük mellett azonban sok mindenre rávilágítanak, amit esetleg csak félszavakból vagy kissé megkopott szokásokból ismerünk és bárhogyan is, de kultúránk részét képezik.

Ury Lilla