A WHO szakértők szerint pánikot kelt
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) a sertésinfluenzát világjárvánnyá nyilvánította. Egészségügyi szakértők azonban szerdán azt állították, hogy a szervezet riasztási rendszerét meg kellene reformálni.
A szakértők hibákat találtak a rendszer tervezésében, és azt állították, ez elősegítette az izgalom és a pánik kialakulását, amit aztán beletörődéssel nyugtázott a közvélemény, amikor a H1N1 vírustörzs a vártnál kevésbé súlyosnak bizonyult.
A WHO hatfokozatú rendszere szerint akkor beszélhetünk világjárványról, ha egy új influenza vírustörzs, amely könnyedén terjed emberről-emberre súlyos megbetegedést okozva, elterjed, és a világ legalább két régiójában fertőz. A rendszer azonban nem tartalmaz semmiféle mutatót a virulenciával vagy a halálozási aránnyal kapcsolatban, így zavart kelthet azok között, akik a világjárvány fogalmát a magas halálozással hozzák összefüggésbe.
„Arra van szükség, hogy külön értékeljük a terjedés mértékét és a fertőzés súlyosságát” – mondta Christopher Fraser, a londoni Imperial College epidemiológusa, az új vírus világjárvány-lehetőségéről szóló tanulmány vezető szerzője. „Valószínűleg egy jelzőt fogunk látni, amelyet az osztályozási rendszerben a súlyosság leírására fognak bevezetni.”
Az egyik lehetőség az Egyesült Államok kormánya által 2007-ben bevezetett modell lehetne. A hurrikánok intenzitását mérő ötlépcsős skálát utánozva a Világjárvány Súlyossági Mutató is öt kategóriát tartalmaz, a fertőzések a halálozáshoz viszonyított aránya alapján, melyet „eset-halálozási rátának” neveznek. A 0,1 százaléknál alacsonyabb ráta az 1. kategóriát jelenti, a 2,0 százalékot meghaladó arány pedig az 5. kategóriát jelenti.
A Fraser által vezetett tanulmány számításai szerint 23 000 ember fertőződött meg április végére Mexikóban, a sertésinfluenza-járvány epicentrumában, és a halottak számát figyelembe véve körülbelül 0,4 százalékos halálozási aránynak felelne meg.
Az 1957-es világjárvány négymillió ember halálát okozta világszerte. Még ez is sokkal kevesebb azonban, mint a rettegett 1918-as spanyolnátha járvány, amely a WHO adatai szerint mintegy 50 millió áldozatot követelt.
A virológusok arra hívják fel a figyelmet, hogy a jelenlegi H1N1 vírus a következő hónapokban mutálódhat, és virulensebb formában csaphat le újra, amint az a korábbi világjárványok esetében is történt.
A másik kérdés az, hogy a súlyosság értékelés bonyolult feladat, különösen akkor, amikor egy járvány során sok vagy a legtöbb eset enyhe, és talán be sem jelentik. Június 5-ig például az atlantai székhelyű Betegségellenőrzési és Megelőzési Központ (CDC) 27 halálesetet és összesen 13 271 fertőzést regisztrált az 50 államban és Puerto Ricóban. A CDC szakértői szerint azonban 20 fertőzés közül valószínűleg mindössze egyet azonosítanak, és a betegek többsége anélkül épült fel, hogy egyáltalán tudta volna, hogy sertésinfluenzával fertőződött.
„A jelenlegi rendszer kialakításakor a madárinfluenzát tartották szem előtt” – állítja George Dehner, a Wichita Állami Egyetem professzora, aki munkájában összehasonlította a múlt évszázad jelentős influenza világjárványaira adott nemzetközi reakciókat.
A H5N1 madárinfluenza, amely Délkelet-Ázsia baromfiállományában tört ki 2003-ban, körülbelül 250 ember halálát okozta. Sokan attól tartanak, hogy mutáció révén ugyanolyan fertőzővé válhat, mint amilyen halálos. „A madárinfluenzának nagyon magas, körülbelül 60 százalék a mortalitási aránya, ezért a többfokozatú riasztási rendszertől azt várták el, hogy a kialakuló világjárványt láthatóvá tegye, amit az egyes szintek közötti váltás miatt viszonylag könnyű azonosítani” – mondja Dehner.
A szerdán elhangzott másik bírálat szerint a sertésinfluenza világjárvány már tény, és a hatodik fokozatra váltás nem gyakorolna túlságosan nagy hatást a felkészültségre. „A világjárvány bejelentésével kapcsolatos döntés mellékesnek tűnik. A WHO saját definíciója szerint (tehát hogy a vírus a világ egynél több régiójára átterjedt) már járvány van” – állítja Nigel Dimmock a brit Warwick Egyetem professzora.
Több szakértő is azt állítja, hogy a WHO rendszere a kezdeti szakaszokban nagyon jól bevált, segített felhívni a figyelmet a problémára, és tettekre sarkallta az országokat. „A WHO gyorsan reagált, tettekre ösztönözte a nemzeti hatóságokat – nem is lehetett volna jobban reagálni” – mondja Albert Osterhaus, a Rotterdam Egyetem Erasmus Központjának munkatársa.
Antoine Flahault, a rennes-i közegészségügyi iskola igazgatója szerint a riasztási rendszernek rugalmasnak kell maradnia, hogy magába olvaszthassa az új eredményeket. „Nem szabad szigorú protokollként értelmeznünk, melyet az utolsó részletig követnünk kell. Folyamatosan felül kell vizsgálni és kijavítani” – véli a szakértő.