Akácos út
Hétvégén kirándulást tettünk a Csíki hegyekben. Utunk során többször érintettünk kisebb akácos erdőket. Örömmel tapasztaltuk, hogy a fák teljes virágzásban vannak, fantasztikus illatot árasztva. Mély lélegzetekkel próbáltunk minél többet beszippantani belőle. A méhek is nagy munkában voltak, gyűjtötték az alapanyagot a hazánkban legkedveltebb akácmézhez.
Erről eszembe jutott, hogy gyűjteni nekünk is érdemes, igaz nem a nektárt, hanem a friss virágot. A növény virágzatát gyógyászati célokra is hasznosítják. Az akácvirág jó köhögéscsillapító hatású, de használják még túlzott gyomorsav-termelődés esetén is önállóan teaként, vagy teakeverék alkotórésze ként. A virágokat lefejtjük a fürtökről, majd jól megszárítjuk, kb.: 2 dl forró vízzel leforrázunk 2 teáskanálnyi szárított akácvirágot, majd 5 perc elteltével leszűrjük. Kellemes illatú és ízű teát kapunk. Az erősebbre készített tea fürdővízhez öntve nyugtató hatású.
Akácvirágzás idején gyerekkorunk egyik kedvenc csemegéje volt a sült akácvirág, melyhez sűrűbb édes palacsinta tésztába forgattuk a megtisztított virágot, majd bő, forró olajban kisütöttük, vanilliás cukorral megszórva fogyasztottuk.
A kellemes kirándulás után egy nagy zacskó akácvirággal, és néhány virágos ággal tértünk haza, gondoskodva arról, hogy az otthonunkban napokon keresztül élvezhessük az akác bódító illatát, és a szárított virágból a következő tavaszig bármikor teázhassunk.