Nem kell egyből gyógyszerekhez nyúlni
A közérzeti zavarokra nem feltétlenül megoldás a nyugtató
Közérzeti zavarainkat legritkább esetben lehet visszavezetni szervi elváltozásokra, ennek ellenére a hagyományos orvoslásban számos érzelmi bántalom különböző diagnózis alatt szerepel, azt az érzetet keltve, hogy „valódi” betegségekről van szó.
Számos orvos előszeretettel ír fel nyugtatót ezekre a tünetekre – a szorongás, az apátia és a levertség kiváltó okai ilyenkor homályban maradnak.
A gyógyszeres kezelés az esetek többségében csak elfedi a panaszokat és mindössze rövid időtartamú javulást eredményez, de nem vezet végleges gyógyuláshoz. A hosszan tartó kezelés több kárt okoz, mint hasznot, különösen akkor, ha gyógyszerfüggőség alakul ki.
A leggyakrabban felírt nyugtatók (trankvillánsok) az andaxin, az elenium, a seduxen és a rudotel. E szerek – sok hasonló készítménnyel egyetemben – tudatunk és érzelmeink befolyásolásával hatnak: csillapítják a szorongást és a feszültséget, mérséklik az agresszivitást, izomlazító és görcsoldó hatást fejtenek ki. Akut lelki összeroppanás és végletes helyzetek esetén, műtétek előtt vagy szívinfarktus idején előnyösek, de szedésük csak rövid ideig megengedett, mert gyakran függőséghez vezet. Egy-két hetes gyógyszerfogyasztás esetén a szerek elhagyása éppen azon tünetek fokozott jelentkezését váltja ki, melyekre tulajdonképpen rendeltük őket. Ilyenek a félelmi állapotok, a nyugtalanság, a pánikérzés, az alvászavarok. A következmény legtöbbször az, hogy a beteg kéri a szerek újbóli felírását, ezáltal megindul a szenvedéllyé válás folyamata.
Az általános és hosszan tartó közérzeti zavarok okainak felderítésében segítséget nyújthatnak a pszichoterápiában szakképzett orvosok és pszichológusok, jótékony célú szervezetek tanácsadóhelyei, nőegyletek és egészségügyi központok, illetve az egészségügyi tanácsadó testületek.