Hogyan (ne) essünk teherbe?
Nemzeni vagy nem nemzeni, ez itt a kérdés! II.
Ha az ágyban már miden a legnagyobb rendben, akkor kezdhetünk számolni. Akár az a cél, hogy gyermekünk foganjon, akár éppen az ellenkezője, hasznos tisztában lennünk pár olyan alapvető dologgal, ami megkönnyíti számunkra annak megértését, mikor képes egy nő megtermékenyülésre és mikor nem.
A női ciklus és a teherbeesés
A női ciklusban két petefészekben termelődő hormon vesz részt: az ösztrogén és a progeszteron. Ösztrogén a ciklus teljes ideje alatt termelődik, ám az első szakaszban, mikor új nyálkahártya képződik, magasabb a szintje, ezért ezt a szakaszt ösztrogén-szakasznak is szokás nevezni. Progeszteron csak a ciklus második felében termelődik, miután a pete megérett és kiszabadult. A pete megtermékenyülésére az ovulációt (azaz a pete kiszabadulását) követően 12-24 óra áll rendelkezésre, mert a petesejt, amennyiben nem termékenyül meg, felszívódik. A spermiumok élethossza sem lényegesen nagyobb ennél a 24 óránál, ezért a megtermékenyüléshez vezető közösülésnek ebben a 24 órában kell megtörténnie. Ebben a második szakaszban van mérhető progeszteron szint, ha alacsony, az azt jelzi, hogy a petefészek működése nem kielégítő. A teherbeesés és a progeszteron szint között nincs direkt összefüggés, a progeszteronnak a korai beágyazódásnál van szerepe, de az sem csak ettől függ. A méh nyálkahártya a ciklus alatt végig vastagodik és érik. Ha elér egy bizonyos vastagságot, akkor lelökődik: ez a menstruáció. A normális ciklus a menstruációtól a peteérést követő 14. napig tart, teljes hosszúságát 28 napra szokták becsülni, de ettől kis mértékben eltérő is lehet. Az elsõ fázis lehet hosszabb, néha rövidebb is, de az ovulációt követő időszak meglehetősen kötött.
Mindezekből láthatjuk, hogy igen szűk keretek közé van szabva, mikor következhet be a megtermékenyülés. Nem véletlen, hogy a legtöbb állat nősténye valamilyen külső fizikai változással (pl. páviánoknál a fenék vörössége) vagy illatanyag kibocsátással jelzi a hím felé, amikor ovulál, azaz megtermékenyíthető állapotban van. Az emberek esetében ez a jelzés elmarad, így bonyolultabb módszereket vagyunk kénytelenek használni, ha meg akarjuk határozni az ovuláció idejét.
Az ovuláció idejének meghatározása
A megtermékenyülésre alkalmas időszak meghatározása több szempontból is fontos lehet, egyrészt természetes védekezési módszer, másrészt a kívánt terhesség elősegítője is. A szakemberek és laikusok egy része megbízhatatlan és visszamaradott módszernek tartja, mások esküsznek rá. A ciklus pontos meghatározása történhet a naptár segítségével, hőmérőzéssel, a hüvelyváladék vizsgálatával vagy a váladék hormonszintjének meghatározásával.
- A naptár módszer: a természetes fogamzásgátlás legrégebben alkalmazott módszere, ami az 1930-as években vált ismertté. Az egyéni menstruációs ciklus hossza alapján kell kiszámítani a megtermékenyítésre alkalmas napokat. Az első termékeny nap meghatározásához a legrövidebb menstruációs ciklusból 18 napot kell levonni, az utolsó megtermékenyítésre alkalmas nap kiszámításához a leghosszabb menstruációs ciklusból 11 napot.
- A hőmérő módszer: alapja, hogy az ovulációkor, illetve kevéssel az előtt, a test hőmérséklete enyhén megemelkedik, ami hőmérős méréssel is kimutatható. Nem biztos azonban, hogy helyes eredményre vezet ez a módszer, mert ha reggeli hőmérsékletmérés mellett nem a hajnali órák körnéykén következik be a pete kiszabadulása, akkor a hőmérséklet már visszaállhat a normális szintre és nem észlelhető az emelkedés.
- Billings módszer: a hüvelyváladék síkosságából, csúszósságából, nyújthatóságából köetkeztet az ovuláció idejére. Az ovulációt megelőző időben a cervixnyák nagy mennyiségben termelődik, áttetszővé válik, két ujjunk közé fogva fonal húzható belőle. A nyák mennyisége az ovulációt követő napokban csökken, az áttetszőség megszűnik, ragadóssá válik. Ha ezt a módszert szeretnénk használni, ahhoz napi vizsgálat szükséges, valamint némi idő a kitapasztaláshoz, hogy biztonsággal megállapítható legyen a pete kiszabadulásának időpontja.
- Ovulációs teszt: a gyógyszertárakban kapható tesztek előre jelzik az emberi sárgatest hormon emelkedését a szervezetben, amikor legnagyobb az esélye arra, hogy terhes maradjon.
Ezeket a módszereket természetesen kombináltan is alkalmazhatjuk a biztosabb eredmény érdekében. Akinek van elég türelme ezekhez és nem szeretne művi fogamzásgátló módszereket alkalmazni, az bátran használhatja a nem kívánt terhesség megelőzésére a fenti módszereket. Ellenkező esetben pedig, ha babát szeretnénk, egészen biztosan hasznunkra válik a tüszőrepedés idejének meghatározása.
A fent említetteken kívül természetesen sok minden befolyásolja még a teherbeesési hajlamot, készséget. Kor, alkat, a méh alakja és helyzete, ezek mind hatással vannak arra, hogy végül sikeres lesz-e a fogantatás. Ha azonban odafigyelünk ezekre az alapszábolyka és tényszerű megfigyelésekre, elkerülhetjük a felesleges aggodalmakat.