Kerülje el a hirtelen halált!
Viszonylag gyakori halálozási ok a tüdőembólia: a hirtelen halált halt és felboncolt betegek mintegy 20 százalékánál kimutatható, és az összes kórházban meghalt beteg 1-2 százaléka szintén emiatt veszti életét. A legnagyobb veszély a frissen műtötteket, illetve a tartósan ágyhoz kötött betegeket veszélyezteti.
Tüdőembólia során egy vagy több embólus (vérrög) jut el a tüdő érrendszerébe, ahol egy végartériába beékelődve légzési, majd keringési elégtelenséget, vagy reflexes úton azonnali halált okoz. Leggyakrabban az alsó végtag vénás rendszerében kialakult trombózis okozza, de ritkábban a medence visszereiben és az alsó üreges vénában is kialakulhat vérrög. Létezik olyan tüdőembólia is, amikor zsírszemcsék vagy a véráramba került levegő zárja el a tüdőben a véráram útját.
A tüdőembólia három formát ölthet, attól függően, hogy főágat, középágat vagy kiságat zár el. Főág elzáródása esetén vagy azonnali halál következik be, vagy hirtelen erős fájdalom, súlyos fulladás, szederjesség („elkékülés”) lép fel, és a halál percekkel később beáll. A középág elzáródása tüdőinfarktushoz vezet, vagyis az elzáródás mögötti tüdőszövet elhalásához. Ennek jellegzetes tünete a hirtelen és intenzív mellkasi fájdalom, a nehézlégzés, a véres köpetürítés és a láz.
Néha vannak előzetes tünetek is: mellkasi panaszok, nehézlégzés, ingerköhögés vagy ájulás formájában, amelyek ismétlődő mikroembólusok következtében léphetnek fel. Nagyon fontos ezeket a tüneteket komolyan venni, hogy elkerülhető lehessen a későbbi végzetes kimenetel. Ez főként a veszélyeztetett – elhízott, terhes stb. – betegek esetében igényel fokozott odafigyelést.