Néha megéri nem gondolkodni
A túl sok használat nem feltétlenül használ az agynak
Éppúgy, ahogyan a kemény munka nyomot hagy kezeinken, úgy hagy nyomot a gondolkodás elménken. Korábbi vizsgálatokból tudjuk, hogy az agy alakítható szerv. Egy sportoló agya egészen biztosan különbözik egy informatikus agyától.
Az 1960-as években a University of California kutatói által patkányokon végzett kísérletek bizonyítják, hogy az ingergazdag környezetben élő állatok agya egészen különbözött, sokkal komplexebbé vált, mint az egyszerű, unalmas helyen élő társaiké. Még az idős korú patkányok esetében is megfigyelhető volt az ingergazdag környezet hatására az agy változása, a sejtes kapcsolatok újrarendeződése. Az új ingerek hatására nem csak az agyi sejtek száma emelkedett meg, de a terület nélkülözhetetlen energia utánpótlását szállító vérellátása is fokozódott.
A University of Illionis orvosai által végzett friss kísérletben a vizsgált patkányokat három csoportba osztották. Az első csoportot fokozott koordinációt, a másodikat fizikai erőfeszítéseket igénylő környezetbe helyezték. A harmadik csoport semleges környezetbe került. Az eredmények alapján az első csoport tagjai drámai mértékű fejlődést mutattak az agy, koordinációt irányító területén.
Látható tehát, hogy ingerekre mindenképpen szükségünk van agyunk megfelelő fejlődéséhez. Azonban mi történik, ha túlzottan erős, nagymértékű, állandó ingerhatás éri elménket? Úgy tűnik, a gondolkodás folyamán keletkező vegyi anyagoknak ez esetben nincs elegendő idejük az agyból történő megtisztulásra, s valóságos méreganyagként károsítják azt.
A University of Pennsylvania orvosai vizsgálatukkal épp azt igazolták, hogy gondolatainknak sokszor mi magunk sem vagyunk tudatában. Vizsgálataikban olyan férfiakat követtek nyomon, akik relaxációs technikák elsajátításán fáradoztak, sikertelenül. A kikapcsolásra való képtelenséget a vizsgálat egyértelműen azzal magyarázta, hogy a résztvevők maguk sem voltak tudatában gondolataik folyamatos áramlásának.
Ismert azonban, hogy a nők gondolkodása jelentősen eltér a férfiakétől, az agy más területeit használják e célból. Ez a különbség magyarázhatja a kutatók másik felfedezését, nevezetesen, hogy a férfiak agya sokkal gyorsabban öregszik, mint a nőké. A kezdeti különbségek ellenére ugyanis a férfiak 45 éves korára a figyelmük fenntartásának ideje és emlékező képességük is csökken. Ezzel párhuzamosan az agy, komplex gondolkodásért felelős részének mérete a hölgyekével megegyező nagyságúra csökken.
Mindezek alapján kézenfekvő, hogy agyunk egyéb szerveinkhez hasonlóan működik. Bizonyos időközönként pihenésre van szüksége az újbóli feltöltődéshez. Miközben a sportolók szervezte a megerőltető munka után legalább éjszakánként, alvás közben pihen, agyunknak nem adatott meg ez a lehetőség a kikapcsolásra. Elménk éjszakánként is fokozottan üzemel, s álomképek formájában közvetíti gondolataink kivetítését. Ez a műsor különösen stresszes, túlhajszolt személyek esetén lelkileg meglehetősen megterhelő is lehet – rémálmok formájában.
Az évek folyamán bekövetkező agyi veszteségek csökkentésének egyértelmű módja a relaxációra való képességben rejlik. Ehhez az első és legfontosabb tudomást szereznünk a fejünkben rendszerint önkéntelenül is zakatoló gondolatokról. Ezután következhet a technika, melyet elsajátítunk annak érdekében, hogy képessé váljunk gondolataink akaratlagos irányítására, kikapcsolására is. Ekkor kellemes meglepetésben lesz részünk. Szánjunk csak rá néhány percet, s tegyünk rendet gondolataink közt, engedélyezzünk pár perc pihenőt elménk számára, és meglátjuk: szervezetünk is hálás lesz érte.