Védekezzen a depresszió és a lankadó agyműködés ellen!
Csak kakaót kell inni
A kakaót elsősorban a kisgyermekek kedvenc italaként tartjuk számon, pedig fogyasztása a felnőtteknek is jót tesz: nemcsak energia- és vitamindús ital, de az agyat is serkenti, és örömhormonokat szabadít fel az agyban. E jótékony hatások természetesen a csokoládéra is állnak.
A kakaó valószínűleg az Amazonas és az Orinoco folyók vidékéről származik, első élvezői a maják és az aztékok voltak. Az azték legendák szerint a kakaó a Paradicsomból származott, termésének fogyasztása bölcsességet és erőt ad. Elkészítésének fortélyait hagyományaik szerint maga Quetzalcoatl isten tanította meg nekik. A megpörkölt, megőrölt magokat kukoricaliszttel, vízzel, esetleg mézzel keverték és vaníliával ízesítve habzó italként fogyasztották. Ez volt az első csokoládéital a világon, melyet "sokolatl"-nak vagy keserűvíznek neveztek. A kakaóbabot sokáig fizetőeszközként is használták, a 16. század elején Mexikóban a kakaóbab volt a pénzgazdálkodás alapja.
A hódítóknak nem nagyon ízlett az első főzött kakaóital, hiszen azt vízzel főzték és édesítés nélkül fogyasztották. Európába Kolumbusz hozta az első terméseket Mexikóból negyedik útjáról visszatérve, ám először csak az aztékok által végzetes módon pont Quetzalcoatlnak hitt Cortez tett róla említést 1519-ben, amikor Montezuma császár udvarában járva megismerkedett az uralkodó által fogyasztott itallal. Cortez 1528-ban vitte a kakaót Spanyolországba, ahol csak a kolostorokban fogyasztották közel egy évszázadon át. Az ital csak később terjedt el Európa más országaiban: Spanyolországból először a Vatikánba került, majd Olaszországban jött divatba. A csokoládéfogyasztás a 17-18. században kezdett elterjedni, majd a 18. században a kávéval és a teával együtt a gazdagság és a luxus szimbólumává vált. A 19. századra a kakaófogyasztás annyira elterjedt, hogy a megnövekedett igények kielégítésére kakaócserje-ültetvényeket létesítése vált szükségessé. Ekkor hozták létre az első kakaó-ültetvényeket Nyugat-Afrikában.
A kakaóbabból két fontos köztitermék készül: a kakaómassza és a kakaóvaj. Az ezekből előállított két termék a kakaópor és a csokoládé. A feldolgozás során a kakaóbabból először kakaómassza készül. Az őrölt kakaóbab a pörkölés és őrlés után folyékony masszává áll, ez valamivel több mint 50 százaléknyi kakaóvajat tartalmaz. A kakaóvajat megszűrik, és egy részét szagtalanítják, a nyers kakaóvajnak ugyanis erős aromája van, ami az étcsokoládéban kívánatos, a tejcsokoládéban azonban elnyomja a tej aromáját.
A csokoládé alapanyaga a kakaómassza, melyet cukorral és tejcsokoládé gyártásakor tejporral kevernek. A csokoládémasszát nagyméretű keverőgépekbe rakják, ahol magas hőmérséklet mellett folyamatosan keverik. Ezt nevezik koncsolásnak: változó ideig folyhat, néhány órától akár három egész napig is eltarthat. A művelet folyamán a massza még finomabbá válik. A folyékony csokoládéból ezek után már lehet süteményeket, táblás- és szelet csokikat formázni. A csokoládéval töltött öntőformát szállítószalag viszi végig a hűtőalagúton. Ha a massza megszilárdult, a formát felfordítják, és a kakaóvaj térfogati összehúzódása miatt a csoki könnyen kiesik.
A kakaó valóban nagyon finom, de nemcsak élvezeti értéke miatt lehet és ajánlott fogyasztani, hanem mert számos pozitív hatást is gyakorol az emberi szervezetre. Fáradtság ellen a legajánlatosabb serkentő ital, mivel viszonylag sok kalóriát (500kcal/100g) tartalmaz. Magas kálium-, magnézium-, foszfor-, kalcium-, vas-, valamint A, B1 és B2 vitamin-tartalommal rendelkezik. A csokoládéban található teofillinnek bizonyítottan agyserkentő hatást tulajdonít az orvostudomány, mind fizikai, mind szellemi tevékenységek esetén, tehát ha szellemileg nem érezzük magunkat egésznek, a legjobb megoldás egy csésze kakaó lehet. Emellett a csokoládé fogyasztása egy bizonyos fajta endorfin kiválasztását ösztönzi, pontosabban megnő a szervezet szerotonin-szintje. Ha ez az enzim nem éri el a megfelelő mennyiséget az ember szervezetében, az könnyen depresszióhoz vezethet. A csokoládé tehát jó kedvet okoz – méghozzá a legkisebb mennyiségben is.